Parancsok adása

Ha elvárjuk, hogy kutyánk parancsokat hajtson végre, akkor azokat megfelelően kell közölni vele.

A hosszú mondatoktól vagy kérdésektől, mint pl. „Nem mondtam, hogy megállsz?”, tekintsünk el. Adja meg a kutyának azt a reális esélyt, hogy megértse a parancsot, amelyben egy szót mindig ugyanarra a dologra használunk.

Ha a parancsot különösen hangsúlyozni szeretné, nem használ, ha hangosan kiált.

A kutyák nagyon jól hallanak, és a hangos kiáltást kellemetlenek, vagy akár büntetésnek is érezhetik. Mivel kutyánkat nem megbüntetni akarjuk, a parancsokat halkan, barátságosan, de határozottan, egy szóval adjuk meg. A parancsot kapcsolja össze kézjellel, pl. az „Ül” parancsnál feltartott mutatóujjal. Kezdettő fogva szoktassa magát ahhoz, hogy minden hangjelzést csak egyetlenegyszer mondjon ki.

Ha a kutya ezeket semmibe veszi, azonnal reagálnia kell. Semmi esetre se tanulja meg a kutya, hogy Ön mindent háromszor mond neki, míg el nem végzi a feladatot. Máskülönben ebből arra következtet, hogy Ön nem gondolja komolyan a parancsot. A kutyák nagyon érzékenyek az emberi hangra.

Természetesen nem szabad elmaradnia a dicséretnek, ha a kutya valamit jól végzett el. Így kutyája hamarosan felfedezi Önben a szeretett falkavezért, akinek készségesen és szívesen engedelmeskedik.